Tájékoztató
„ A falak ereje nem a kőben vagyon,
hanem a védők lelkében.”
(Dobó István várkapitány)
A, létezésünkre és tevékenységünkre irányuló telefonos
és e-mail kérdésekre állítottam össze az alábbi tájékoztató anyagot,
javaslom az érdeklődőknek, hogy a www.vizenergia.hu honlapunkat is figyelmesen
olvassák el, ott bővebb információt találnak, melyből a saját megítélésük
szerint képet alkothatnak, meggyőződhetnek a tevékenységünk fontosságáról.
A Vízenergia Alapítvány 2000. évtől a célkitűzésünk szerint működik,
mint „jogi személy” képviseli a találmányom és szabadalmaim ügyintézését.
Az ügyintézéshez tartoznak a belföldi és külföldi pályázatok, tárgyalások,
általános adminisztráció, (levelezések, tervezeteket előkészítése idegen
nyelven is, stb.), előadások és tájékoztatók, szórólapok készítése,
könyvelési, hatósági ügyek intézése, stb.
Kihasználom most a lehetőséget arra, hogy megköszönjem mindenkinek
a támogatását. A támogatóknak köszönőlevélben visszaigazoljuk adakozásukat,
és nyilvántartásba vesszük őket. Kivétel az adó 1 %-ából származó támogatás,
mert az APEH az adakozók nevét nem közli.
Az APEH a 2006. évi 1 % fejében 391.755,- Ft, 2007. évre 357.913,- Ft,
majd a 2008. évre 236.826,- Ft támogatást utalt át, mely összegeket
az irodafenntartásra költöttük el. (A havi bérleményi költségünk 60.000,-
Ft.) Ezek hivatalos könyvelési adatok, melyek nem tartalmazzák a külföldi
kiadásokat, kivéve az utazási (benzin) költségeket.
A találmányom és szabadalmaim világviszonylatban elismertek, az atomreaktoroktól
kezdve a katalizátorokig imitt-amott már hasznosítják is, egyedül hazánkban
okoz nehézséget a megvalósítása, melynek egyedüli oka az anyagiak biztosítása
A honlapunkon olvashatják, hogy mi Önökért, hazánk gazdasági felemelkedéséért,
munkahelyteremtésükért, emberi körülményükért, az új energiatechnológia
bevezetéséért dolgozunk. Ennek érdekében eddig 198 előadást tartottam
a Kárpát Medencében, előadási díjat, útiköltséget, honoráriumot, belépési
díjat, vagy valamilyen megtérítést sohasem kértünk.
Az üzleti és gazdasági tárgyalásainkról, mint más vállalkozás sem teszi, tájékoztatást nem tehetünk közzé, de szívesen adunk bővebb felvilágosítást személyesen. Irodánk 1052 Budapesten, a Semmelweis u. 1-3 sz. alatt, a Magyarok Házában van, kérem időpontot egyeztetni a 267-4512 /119m, vagy a 411-0552 telefonon. Az Alapítvány gazdálkodásának a közadakozás és a vállalkozók, akik nagyobb összeggel állnak mellénk (szindikátusi megállapodással támogatóink), az adó 1 %-ból az APEH által juttatott támogatás, valamint a személyi hitelem és kölcsönöm az alapja. ami azt jelenti, hogy a könyvelés kimutatása szerint pl. 2008. évben 2,5 millió Ft-al járultam az alapítvány működéséhez a fennmaradásunkért. A kölcsönöket meg vissza kell fizetnem egyszer.
Azt terjesztik rólam, hogy jól élek az adakozásból. Szeretném tudatni ezen „jóakaróimmal“ hogy ha csak a saját jólétemet tartottam volna fontosnak, eladtam volna a találmányt már 20 éve. Sokkal egyszerűbb módja lett volna a „jól élésnek“ és tejben vajban fürödhetnék, ahelyett, hogy nap mint nap leszélhámosozzanak, sárral dobáljanak, és csalónak kiáltsanak ki csak azért, mert a hazámnak szánom ezt a kincset Se házam, se lakásom, se autóm nincs csak egy bérlakásom van Németországban. Ki csinálná meg utánam, az elmúlt 25 évet? Ki vállalna 25 év nyomorgást és meghurcoltatást, és áldozna fel 25 év a bőséget és kényelmet? Nem kívánom senkinek, de minden magyartól elvárom, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a hazájáért.
Amikor döntöttem, tudtam, hogy nehéz lesz, és tisztában voltam az ellenségeimmel
is. Csak arra nem számítottam, hogy a magyar szív és gondolkodás ennyire
megfogyatkozott.
Hogy hol tartunk, és mikorra kezdjük el a gyártást, az Önökön is múlik.
Várjuk csatlakozásukat.
Aki magyar, velem tart!
Budapest, 2010. január 27.
Gróf Spanyol Zoltán kurátor
Miért van szükség a Vízenergia Alapítvány munkájára?
Sokan érdeklődnek az után, hogy a média elhallgatott rólunk, vajon létezünk-e, és milyen stádiumban áll életünk. Nagyon köszönöm a pozitív érdeklődést, a jó szándékot, amit a levelek sugallnak. Munkánkról, tárgyalásainkról, pályázatainkról nehéz tájékoztatatást adni, mert a mellettünk állók számát túlszárnyalják a „szkeptikusok”, akik rossz irányba igyekeznek a magyar ember gondolkodását tekerni. A rágalmazó hadjáratukkal nincs időnk foglalkozni, értelme sincs annak, mert az idő és energiaveszteség. Elég megemlíthetem itt a „Hullazsinatot”, amit a szkeptikusok egyik gyűlésükön követtek el ellenem. (A hullazsinat fogalmát és tényét megtalálják az írásom végén a mellékletben). Ez abból adódott, hogy a pódiumukra kitettek egy üres széket és, mintha ott ülnék a széken, a legkülönbözőbb szidalmakat szórták a székre egy résztvevő elbeszélése szerint.
De a magyar ember, a magyar nemzet nem erre kíváncsi.
Próbálják meg a magyar testvéreim magukat az én helyembe képzelni, amikor
nem azt mondják, hogy „hogy nem lehet”, hanem azt, hogy ezt a tudományt
önérdekünkből elsősorban magunknak kell hasznosítanunk. Próbálják átélni
azt, hogy a találmányom bejelentése után a német tudományos világ nem
a hazai stílusban, de ellenem fordult azzal (a Német Szabadalmi Hivatal,
a Fraunhofer Intézet), hogy a találmányom lehetetlen, az a „Perpetuum
Mobile Nummer 1”. Ez a vélemény első pillanatra mindenkit a földbe döngöl!
A folyamat vége az lett, hogy a találmány vizsgáztatását e két intézmény
mégis elvégezte, és akik eddig a fenti véleményen voltak, mivel
a találmány működött, megadták rá a szabadalmat. Érezzék át
azt is, akik a helyembe képzelik magukat, hogy milyen borzalmas lelkfájdalmati,
idegfeszültséget és gyötrelmet okozott az elmúl 25 év minden rágalma
és bántalmazása. A bántalmazás ugyanúgy fáj nekem is, mint Önöknek,
amit Önök azonnal megtorolhatnak - ahogy ezt korábban magam is tettem.
De most magamba kellett fojtanom. Fájt ez, főleg a Kárpát Medencében.
Az idegenek azt a támadást választották, hogy a nehézségek ecsetelésével
és felsorolásával megtörnek, és olcsón megszerzik tőlem a szabadalom
és a gyártás jogát. A Kárpát Medencében pedig a gyalázkodó „vértestvéreik”
fogadtak.
A következő lépés, hogy saját testvéreimet fordítjál ellenem, amihez
természetesen megfelelő médiatámogatást is kapnak. És sajnos sokan esnek
a csapdájukba. Pedig csak egy egyszerű kérdést kell feltenni: Kinek,
mi az indítéka?
A fejlesztéshez pénz kell. A hazai pályázatokat magyar embernek nem kell bemutatnom, ( lásd Széchenyi-pályázat! ) a megítélés módját sem, a nyugati pályázataink költségesek, rizikósak, azok sem biztosak, de a reményünket táplálják. Sokan jöttek jó szándékkal tanácsot adni, személyesen kerestek fel minket és meggyőződtek arról, hogy az ajánlott lehetőségeket mi már régen bejártuk. A hazai „milliárdosok”,valamint, a minisztériumokban ülők azt remélték, hogy majd a „küszöb alatt” kúszva, hajlongva ajánlom fel nekik a találmányomat ingyen, ajándékba. A bájvigyor általában addig tartott, míg el nem jutottunk a konkrét igényig, amikor kiderült, hogy pl. ½ kg bronz megmunkálásáért 35 %-ot kér a „pártoló” magyar testvér! Vagy: „majd mi megcsináljuk, - szerződés és fizetség nélkül, - csak bízzon meg minket vele”, stb. Ma a csalások, ámítások, szemfényvesztések világát éljük, a szerződés akkor érvényes, ha betartják. Többször is mondták az üzletemberek, hogy nekik csak egy aláírás kell …
Hogy a találmány és a világ energiagazdálkodása, veszélye milyen, mennyire nincs kiút, az alternatív kutatásban milyenek a költségek és eredmények, stb., erről eddig 198 előadást tartottam a Vízenergia Alapítvány létezése, 2000. év óta. Természetesen ismertettem a „Víz nukleáris energiájának” hihetetlen nagy előnyét, gazdasági, nemzeti és társadalmi hasznát, munkahelyteremtés és gazdasági függetlenségünk lehetőségét is.
Ne azon háborodjanak fel, amit most kritikaként megírok, hanem azon, amit a magyarokkal az idegen kormányaink és a politikai testületek elkövetnek.
Sajnálatos, hogy ebben a kifordított erkölcsi rendszerben sok magyar
gondolkodása magáévá tette a kapzsiságot, az öncélúságot, az önzést,
és valami érthetetlen egomániában szenved Nem lát kiutat, de nem is
keresi azt.
Ők, természetesen megdöbbennek azon, hogy én nem adtam el a szabadalmam,
nem vonok be bármi áron idegen tőkét, sőt, az a felfogás alakult ki
bennük, hogy a találmány nem is kell az idegennek, ami pedig nem kell
az idegennek, az nem is jó.
Mindenki önmagából indul ki, ebből látni, hogy önérdekből „körbelihegte”
volna már az idegeneket és eladta volna rég a tudományát, a lelkét is,
csak azért, hogy valami pénzre szert tegyen. Hogy dicsekedhessen, mert
más és több értelem nem szorult belé. Ezek a magyarok készpénznek veszik
a hazai idegenek becsmérlő szavait, - annál is inkább, mert ezek az
idegenek a hazai tudományos világban és közigazgatásban komoly szerepet
töltenek be – és az eszükbe sem jut, hogy ezek helyén magyar ember is
ülhetne, aki nem rombolni, hanem építeni akarja az országot.
Ezek a bölcselkedő magyarok mégis a privatizáció áldozatai lettek, meggondolatlanul
átadták másoknak az ipar részvényeinek jogát, - mert kezdetben a dolgozók
Részvénytársasága lett volna a munkahelyük, - elfogadták a hazai tudományos
és politikai világnak azt a meséjét, hogy a KGST bukása miatt nem kell
a magyar termék, megszűnt a piac, el kell adni a gyárakat az idegennek.
Fel sem fogták, hogy az életükről, a kenyerükről, a megélhetésükről
önmaguk ellen döntöttek.
Így keletkeztek a nagy semmiből a hazai milliárdosok, akik a lerombolt
ipar helyett újat nem teremtettek. Amikor ezek az okoskodó magyarok
kikerültek az utcára, akkor gondolhattak volna arra, hogy gyermekeik
rövidesen „szendvicsemberek” lesznek, és szórólapokat kínálgatnak majd
az aluljárókban a tisztességes megélhetés helyett. Ezek a magyarok a
bennük felgyülemlett dühöt a politikai acsarkodásban vezetik le, már
1989-ben 168 pártot alapítottak önbizonygatásba menekülve az önkritika
helyett.
Arra nem gondol a magyar ember, hogy ipari termékeink és a mezőgazdasági terményeink milyen keresettek voltak a világpiacon, mert azok gyártási joga és termesztési szakértelme, forgalmazása magyar kézben volt. Azok az ipari termékek ma is kellenek a világpiacon, de mivel eladták a gyártás jogát, ma már az idegen állítja elő a saját hazájában, itthon meg lerombolta az iparunkat. Az okos magyar ember az Antall kormány idején 10.000,- Ft-ért levágatta a tehenét, megszüntette a terményfeldolgozást, idegen tejet, argentin húst, kínai csirkét eszik. Ezek az okoskodó magyarok elősegítették azt az országrombolást, amitől a megrészegedett miniszterelnökünk a, magyarokat csőcseléknek nevezte nyíltan, és illetlen szavakkal szidalmazta Magyarországot.
Ha valaki azt hiszi, hogy a gazdasági süllyesztést, az oktatás leépítését
majd a politikai pártok állítják meg, az téved. A világon hazánkban
a legmagasabb az adó, az EU-ban is leghátul ballagunk.
Kiszámolták Önök, hogy egy bruttó 200.000 Ft fizetéshez a munkáltató
kifizet 260 000.Forintot.
Ennek kb a felét kapja kézhez a dolgozó a levonások után, ami 130.000Ft.
Ebből kifizet még átlag
20% forgalmi adót plusz még néhány extrát, gépjármű adó, jövedéki adó
a benzinnél, stb.
Magyarul, a megetrmelt értéknek csak 25-30%-a azé aki dolgozik, 70-75%-a
felett az állam rendelkezik!
De hogyan? Mi történik a rengeteg pénzzel? Milyen kötelességeit teljesíti
belőle az állam?
Az adósságunk növelését, a nemzeti javak kiárusítását, a nemzeti egység
bomlasztását, az ország tönkretételét? Igen, ezeket a feladatokat maradéktalanul
ellátta.
Egészségügy, oktatás, önkormányzatok… ezeken is rengeteget lehetett
megtakarítani.
600 milliárd csordogált el eddig a négyes metróra A vasútvonalak bezárásával
saját bevallása szerint 3 milliárdot spórolt az államkassza. ( Igaz,
hogy az ország kistelepülései ellehetetlenültek, de ők ekkora áldozatra
hajlandók.) Ha még kétszázszor ennnyi vasútvonalat lezárnának, összejönne
újabb 600 milliárd, hogy esetleg be is fejezzék.
A kogyóban lévő, orosz függőségből származó füldgáz tartályokra, az
elvult sugárszennyező atomerőmű újabb 20 éves felújítására szintén sújos
milliárdokat fordítanak.
A rendszerváltás óta egyetlen magyar kormány, sem egyetlen parlamenti
párt nem volt hajlandó az egész országot felemelő új energia technológiára
áldozni!
Az energia hatalom. Az energiahordozók birtoklása hatalom.
Az energiahordozót rejtő föld birtoklása hatalom.
Most, 2011. évben, tudtommal Magyarország adja, tölti be az EU elnöki
tisztséget. A Magyar Kormány a környezetvédelmet és az alternatív energiát
tűzi zászlajára, mint támogatási célt, ezért beavatott vállalkozók országjáró
előadásokon, konferenciákon biztosítják maguknak a vissza nem térítendő
támogatást.
Ebben a programcsomagban szerepel a magyar föld, és a magyar vízkészlet
is, - mint környezet és környezetvédelem, amit megint idegen kézre átjátszva
akarnak „megvédeni“, mint a magyar ipart!
Azt mondanom sem kell, hogy más nem is juthat a „kondér” közelébe.
Már most, jó-előre meggyőzik a speciális szakterületeken járatlan hallgatókat
arról, hogy csak az lehet, amit ők már maguknak előkészítettek, megismertettek
a lelkesen bólogató hallgatókkal, így ellenvélemény nem is lehet, és
meggyőzésként a tv-kben háttérképként egy szélmalmot vágtak be.
Csak az az alternatív energia megoldás lehetséges, amit ők terjesztenek
a pályázatra.
( Mellesleg a pályázatok is úgy kerülnek kiírásra, hogy a támogatott
technológiák a már meglévő és áttörést nem hozó kategóriákra szorítkoznak.)
Ez eddig is így volt, csak nem kampányoltak érte.
Nem a technológiai megoldások értelméről van valójában szó, hanem arról,
hogy kik kapják meg a pénzt! És, ha már most kampányolnak érte, akkor
nagy pénzről van szó! Ők pedig nem osztoznak!
Ugyanezzel a trükkel zajlott a privatizáció is. Összehívták a nagygyűlésekre
az embereket, a jól kidolgozott programjukat ismertették, amit a hozzá
nem értő emberek, mivel más alternatív megoldás nem volt, illetve szóba
sem jöhetett, elfogadták. És ugyanazok fogadtatták el a magyarokkal
azt, hogy „csak ők vannak, és az őket kiszolgáló tömeg”, mint akik most
is kampányolnak, még csak személyi csere sem történt.
És ugyanazok vagyona nőtt a magyarok rovására, mint akiké most is nőni
fog. Fogalmuk sem volt az embereknek arról, hogy saját kárukra győzik
meg őket. A következményeket, a munkanélküliséget, a jövedelemcsökkenést,
az életük romlását nem vállalták a kampányolók, a „szerzett” vagyonukat
sem osztották meg a kisemmizett dolgozókkal. Az emberek bizalmát nyerték
el anélkül, hogy az emberek észre vették volna, hogy a megelőlegezett
bizalom visszavonhatatlan lesz, ráadásul, amikor már a javakat, a vagyont
kisajátították, nem volt szükségük senkire.
Ugyanezek a kampányolók emelik az energia árakat, egyre drágább lesz
a villamos energia, a földgáz, a benzin is, anélkül, hogy ebbe a bólogatóknak
beleszólásuk lehetne. Az adót is ők emelik meg. A vidékfejlesztést sok
magyar megkezdte már, de a kampányolók megfojtották és megfojtják őket,
mert nem osztoznak a javakon. A politikai cél az elmúlt 20 év alatt
az ország eladása és a magyar ember ellehetetlenítése, megalázása volt.
Magyarország a koldusok és bűnözők országa lett.
Az idegen támogatás, az EU támogatás mese. Ez a „támogatás” abból áll,
hogy az EU tagsági díjunkból valamennyit „visszaoszt” kormányunknak
az EU. Ez nem támogatás! Amit a NATO védelemért és más rohamosztagok
tartásáért fizetünk, abból bőven futná a magyar nemzeti hadsereg fenntartására,
de akkor a védelmünk biztosítva lenne. Miért nem jut mindez a szakminisztériumok
eszébe?
Biztos vagyok abban, hogy nagyon sok magyar gondolkodik velünk azonosan, nagyon sok magyar akar a jelenlegi helyzeten változtatni és keresi a kivezető utat. A jelenlegi nemzetközi politikai helyzetben csak a gazdasági téren van lehetőségünk az önvédelmünkre.
A mi projektünk nem csak az energiatechnológiát foglalja magában, hanem a környezetvédelmet is, jobban, mint bármelyik eddig támogatott és pályázó terv, mert a mi „üzemanyagunk” a víz, melynek „elégetéséből” újra víz képződik. A víz pedig tisztítja a levegőt, és nem szennyezi. Csak a mi technológiánk a víz égetése képes az ózonlyukakat feltölteni, így megállíthatjuk a klímakatasztrófát, a gleccserek olvadását is.
Az önvédelmünket szolgálja a víz nukleáris energiájának hasznosítása, mert a kazánokat (fűtésre és villamos áram előállítására) vízzel fogjuk üzemeltetni, a repülőgépek a kerozin helyett vizet tankolnak, a közlekedési eszközök (hajók, csónakok, mozdonyok, gépjárművek) szintén vizet használnak majd. Ennek valódiságát mindenki megtalálja a www.vizenergia.hu honlapunkon. Arról is meggyőződhetnek, hogy a bemutatott szabadalmi leírásokon, a vízplazma hasznosításában pl. az atomreaktorok területén Dr. Harald Gunsilius, Dr. Christian Oehr műszaki doktorátussal rendelkező német tudósok, atomfizikusok, ezért érthetetlen lesz az olvasók előtt az a gyalázás sorozat, amit ellenem és ellenünk a BME és máshová tartozó „fizikusok” tesznek, melyekre válaszunkat a honlapunkon megtalálják.
Az életünkről van szó! Az életünkért először fel kell ismerni hibánkat, fel kell ismerni lehetőségeinket. Nem szakmailag, lelkileg, mert a pszichológusok nem fogják belső énünket, a megalázástól meggyötört idegállapotunkat orvosolni. Lelkileg érzi, érezheti az elmúlt 20-30 év tapasztalata után minden magyar, hogy hol a helye, közöttünk, vagy máshová tartozik-e. Valóságos pszichológiai hadművelettel állunk szembe, amit fel kell ismernünk. Annyira átneveltek minket, hogy nem törődünk már magunkkal sem, pedig ha egy kicsit figyelünk a jelekre, a szavakra, az értelmükre, a hátterekre, rögtön felismerhetjük, hogy csapdába vezet-e minket az általuk kijelölt út. „A testet táplálni kell, különben a lélek elhagyja!” – tanultam meg egy régi kollégámtól, ami azt is jelenti, hogy a test is, a lélek is táplálékra szorul. A lélek tápláléka az öntudatunk, a hitünk, az egymáshoz való viszonyunk, az összetartozásunk tudata és gyakorlata. Mindenki tartozik valahová, ezt a hovatartozást kell jól megválasztanunk. Az életünkért, hogy azt életnek nevezhessük, kellő gazdasági alapot kell teremtenünk, olyat, hogy ne máról holnapra tengődjön a magyar ember, ne legyen gond a villanyszámla, vagy a fűtésszámla kifizetése, ne legyen megterhelés a gyerekek nevelése, ellátása, iskoláztatása sem, és jusson a pihenésre is.
Nyugaton mindez biztosítva van, de ott pl. minden német ügyel arra, hogy minőségi munkája által hazája ipara és mezőgazdasági terméke a legjobb minőségű legyen, melynek előállításából és hasznából biztosított az emberi élete. A céljuk az, hogy Németország a világon az elsők között legyen, ami szintén a jó életszínvonalukat növeli. Ez olyan belső biztonságot, kiegyensúlyozottságot, lelki nyugalmat ad nekik, hogy büszkék a hovatartozásukra és ügyelnek arra is, hogy ne legyen közöttük hígulás, ne legyen beszivárgás. A németek nagy tömege német autót vásárol, hogy ne az idegen üzletét gyarapítsa. A Németországban élők fizetésük kb. 6 %-át ma is fizetik – az idegen dolgozóktól is levonják – a német egység megteremtésének kiadására. Létezik így egy lelki, anyagi tudatos összetartás függetlenül attól, hogy pártok ülnek a kormányban, mert ezeknek az írott és íratlan törvényeknek a politikusok is eleget tesznek. A gazdasági szint megtartására és növelésére a német tudósok ügyelnek. Pl. A Német Szabadalmi Hivatalban 3000 ember dolgozik, ezek között 650 a tudós. Ezek a tudósok vizsgáztatják, fogadják el, vagy vetik el a szabadalmi kérelmeket is. Az ország közigazgatásának felépítése a fejlesztésre készült, nem a rombolásra.
Ha az élet így működik Németországban, működhet ez így hazánkban is. Nekünk az ilyen élet megvalósítása a célunk, amihez megvan a technológiai jogalapunk is, a víz nukleáris energiájának hasznosítása által. Pl.: Németországban minden atomreaktort (27 áramtermelő, 21 kísérleti reaktor van) le akarnak állítani a veszély és a gazdaságtalanság miatt. (Lassan kifogy az uránium is). Nekünk óriási piacot, bevételt jelenthet a vízplazma égetésével üzemelő hőerőművünk náluk is, arról nem is beszélve, hogy hazánkban alacsony lesz az energiaköltség. A magyar kormány a mi érdekünket nem támogatja, mert megszerezhetetlen nekik ez a technológia, e mellett nem is érdekli őket a magyar ember sorsa, élete. Mi az életünket saját erőnkből is meg tudjuk oldani, menteni, szépíteni. A németek a német egységért havi rendszerességgel fizetésük egy részét áldozzák, - ami kötelező, - nekünk a Vízenergia Alapítvány fejlesztését kell havi rendszerességgel támogatnunk. Kötelezően. A tervünk szerint a 10. évre kb. 250.000 munkahelyet és jó megélhetést akarunk biztosítani a magyar embernek a Kárpát Medencében. Kis erőműveket akarunk kifejleszteni a falvak, tanyák, gazdasági létesítmények, szárítók, hús- és terményfeldolgozó üzemek részére is.
Igaz, két kormányváltás alkalmával is szerették volna a kínos helyzetbe
került politikusok a 250.000 munkahelyteremtést bejelenteni, a szabadalmamat
a zászlójukra tűzni a pozíciójuk megtartásáért.
2001- ben az Orbán kormány titkos ügykezelésre tette a technológiai
fejlesztésünket, amit nélkülem akartak Gödöllőn megvalósítani - ennyiből
volt titkos. Egyszerűen kisajátították volna maguknak.
A Széchenyi-tervre benyújtott pályázatunkat is elutasították.
Áldozatot mindenért hozni kell!
Németországban is, hazánkban is. Láthatták, olvashatták, a szabadalomban
is le van írva a karakterisztikai érték, amit a németek ellenőriztek
is, hogy 570 W teljesítményigénnyel is a vízplazmából 8000 °C-t állítottam
elő, a készülék 8 ml (kevesebb, mint 1 cl!) vizet használt és ezzel
16,45 percig üzemelt. Ezzel szemben a hidrogén égetésekor csak 2.400
°C szabadul fel.
Ha nem ez a rendkívüli energiatechnológia a mi jövőnk, akkor mondják
meg, mi a megoldás! A németek tudják, hogy a nemzeti egységük, összetartásuk
fontos, és azt a jövedelmük %-os levonásával támogatniuk kell, mert
az egység fennmaradása és fenntartása költségekkel jár, akkor nekünk
magyaroknak az életünkért, a jövőnkért, a gazdasági gyarapodásunkért,
élniakarásunkért ugyanazt az utat kell járnunk.
Nem azzal kell törődnünk, hogy az idegen irigylő hogy próbál minket
egymás ellen hangolni. A saját érdekünket kell megvédenünk és támogatnunk,
nem az övékét.
Arra gondoljon minden magyar ember, hogy egyszer véget kell vetni a
magyar értékek kiárusításának, egyszer el kell kezdenünk önmagunk felépítését
újra.
Saját életünk, saját jövőnk érdekében nem szabad az állami, vagy az
idegen támogatásra várnunk, amit e kettő a 20 év alatti országrombolása
is igazolt, hanem tennünk kell önmagunkért!
Mert a tett, a cselekvés reményt, lelki erőt ad az által is, hogy tartozunk
végre valahová, ahol cél van előttünk. Életcél! Mi azt akarjuk, hogy
ez legyen a kivezető út, mert nincs más jövőnk.
A célunk eléréséért hirdetem is, hogy
"aki magyar, velem tart!"
Budapest, 2010. január30.
Gróf Spanyol Zoltán kurátor
Budapest Bank
Bankszámlaszám: 10100716-41123700-00000006.
Kérjük a „közlemény” rovatban a feladó nevét és postacímét feltüntetni.
Nemzetközi bankszámlaszám: HU97-10100716-41123700-00000006.
SWIFT/BIC kód: BUDAHUHB.