Gróf Spanyol Zoltán elégeti a vizet
A tanulmány új korszakot nyithat az emberiség történelmében
Forrás: Göncölszekér, 2001/1
Higgadt, megfontolt, szerény ember; óriási tudás és alkotóerő birtokosa. A hozzá hasonló, rendkívül képzett és alázatos szakemberek szerint új tudományágat teremtett. 1992-ben szabadalmaztatott találmánya korszakalkotó.
Gróf Spanyol Zoltán müncheni magyar mérnök megbízható és pontos; találkozásainkról sohasem késik, ígéreteit mindig betartja. Bár végzettsége szerint robotprogramozó mérnök, kiválóan ismeri a magyar történelmet.
Az atomátok
- Gróf úr, a huszadik század évei forradalmi változásokat hoztak az emberiség történelmében: világháborúk robbantak ki, felszabadult az ún. atomenergia, iszonyatosan meggyorsult a hírközlés; egyre több tévénéző hozza döntéseit a képernyőről áradó mesterséges valóság nyomán s nem megélt tapasztalatai alapján. Hol tartunk hát valójában a harmadik évezred küszöbén?
- Én úgy látom, hogy a huszadik század végére kiderült: nem lehet legyőzni, meghódítani vagy leigázni a természetet. Erre még együtt sem lenne képes a hatmilliárd földlakó, nemhogy az a néhány millió politikus, vagy párezer, önmagát istennek képzelő tudós, aki úgy hiszi, a világ ura. El kell fogadnunk, hogy mi, emberek is a természet részei vagyunk: életünk és halálunk, születésünk és elmúlásunk része a világmindenség körfolyamatának. Ebből a körforgásból még egyetlen élőlény, egyetlen "emberisten" sem tudott kilépni. Ugyanakkor tény, hogy az őrült emberek kezében lévő hatalom már olyan óriási méretű, hogy maga a Föld is önvédelemre kényszerül. A rendkívüli esőzések vagy szárazságok, a kozmikus- és sugárhatások, az új betegségek és járványok mind ennek a jelei.
- Mi hát a teendő?
- Példát kell vennünk Földanyától, és vele együtt tiltakoznunk életünk megnyomorítása ellen. A magyaroknak például meg kell érteniük, hogy ha a Kárpát-medencében atomhulladék-tároló vagy -feldolgozó telepet létesítenek, akkor az itt is úgy működik majd, mint másutt. Az egyik ilyen - angliai - létesítmény például napi négymillió sugárfertőző folyadékot juttat a tengerbe az atomhulladék "átmosása" után. Még e teleptől a száz mérföldre lévő falvakban vagy városokban is megtalálható a plutóniumpor a lakásokban. Takarításkor a porszívó zacskójában is van! A sugárfertőzött folyadéktól rákosak lettek a tengeri élőlények már Írország partjainál is. Egy ilyen üzem tehát örökre megfertőzné az egész Kárpát-medencét.
- Ezek szerint megoldhatatlan a radioaktív hulladék tárolása?
- Igen, mert a láncreakciót, az izzást nem lehet megállítani, sőt: csökkenteni sem. A legkorszerűbb atomhulladék-tároló már kétszer felrobbant Penfordban, s ez történt az Urálban is. A Pravda című orosz napilap akkor úgy vezette félre a nyilvánosságot, hogy "ott csoda történt: megjelent az északi fény." A volt Szovjetunió összterületének egyötöde sugárfertőzött! A radioaktív szemét teljes felbomlása 700 millió évre tehető, azaz a Föld valamennyi szeméttelepe és atomreaktora addig fertőz majd. Ebből az következik, hogy az atomreaktor ugyanolyan tömegpusztító fegyver, mint az atombomba!
- Mindegyik sugárzás ilyen veszéllyel jár?
- A 20. századig az évmilliók óta létező természetes, meleg sugárzások következtében született és élt a bolygónkon minden élőlény. Ezekre szükségünk van ma is, de csak a megszokott mértékben. Az ásványokból nyert, mesterséges, ún. hideg sugárzás azért veszélyes, mert - mint már mondtam - a láncreakciót nem tudjuk leállítani, csak a gerjesztésüket tudjuk lekapcsolni. Ezeket a negatív, nagy sebességű, hideg részecskéket nem érzékeljük, mert ezek csak a huszadik században jelentek meg; e rajzásokat nem látjuk, nem halljuk, nem szagoljuk, mert az évmilliók folyamán ilyen érzékszervünk nem fejlődhetett ki.
- Miért nem ismerik az emberek a hideg sugarak roncsoló hatását?
- Mert a ma embere nem kívánja a nyugalmát megzavaró információt meghallani, nehogy felébredjen a bűntudata. A ma embere azt hiszi, hogy a veszély csak a másikra leselkedik, neki nem eshet baja. Ha pedig mégis megtelepszik benne a félelem, azt elhessegeti mindaddig, amíg önmaga is áldozattá válik! Az emberiség két csoportra osztható: léteznek - nagy többséget alkotva - a jó emberek: ők az áldozatok; és az önmagukat istenekké avatók, akikból előbb-utóbb szintén áldozat lesz.
- Hogyan alakulhatott ki ez a két csoport?
- Ahhoz, hogy az "emberistenek" tönkretehessék bolygónk biológiai egyensúlyát, át kellett formálniuk a "tömegemberek" agyát. Már Einstein is kidolgozott bizonyos "lélektani szisztémát" - zseniális relativitáselmélete mellé megalkotta az agymosás szükségességének teóriáját. "Az ember determinált lény, ezért nem kívánatos szabadságában meghagyni" - hirdette. Így sikerült biorobotokká gyúrni a tömegeket. Nemrég az egyik izotópcsempész arról nyilatkozott a tévében, hogy elhitte, amit a megbízói mondtak neki: nyugodtan tegye a zsebébe a két gramm súlyú "mintát", hiszen az anyag ólomburokban van. Pár nap múltán azonban viszketni, majd fájni kezdett a teste azon a tájon, ahol a zakója zsebe volt. A "becsapott biorobot fizetsége a gyötrelmes halál lesz" - nyilatkozta a műsor orvosszakértője. A tömegembernek nincsenek atomfizikai ismeretei, így hát elhiszi a hazugságokat, hiszen eleinte nem érzékel semmit, csak később mutatkozik meg a hatás: az égetés, a roncsolás, a seb: a gyötrelmes halál.
- A hírközlés a reaktorokról szólva ma is atomáldásról beszél, holott egyre gyakoribbak a katasztrófák, a rákos megbetegedések, és egyre több torz gyermek születik.
- Az első reaktorokat az atombombákhoz szükséges plutónium előállítására építették, ám Hirosima meg Nagaszaki után - nagy propagandával - atomáldásról kezdtek szónokolni. Ez annyit tesz, hogy becsapták a tudatlan világot, és elhitették az emberekkel, hogy a nukleáris reaktorok veszélytelenül, "nagy gazdasági haszonnal" termelik a villamos áramot. Az atomfizikai folyamatokat csak a beavatott amerikai és szovjet szakemberek ismerték. A sugárzás roncsoló hatását jól meg lehet figyelni az ukrán gyerekeken. Kijevben hatszázezer gyerek rákos. Belőlük már sohasem lesznek felnőttek. Dugdossák őket a világ szeme elől. És ehhez a megnyomorodáshoz nem szükséges a reaktor robbanása, mint Csernobilben!
A víz ég! A víz maga az energia!
- Tisztelt gróf Spanyol Zoltán úr; eddigi mondataiból kiviláglott, hogy az emberiség a harmadik évezred küszöbén fordulóponthoz érkezett; ha nem tudja helyettesíteni mostani energiaforrásait, s az ezek működtette szerkezeteket és berendezéseket, fokozatos elkorcsosodás vár rá. Szennyezett a levegő, a vizek s ennek következtében az élelmiszerek is...
- A hadi- és híradásipari műholdas rendszer káros hatású hanghullámai, atommeghajtása és radioaktív sugárzása "hullámgömböt" képez a Föld körül. 65 000 szatelit kóvályog fölöttünk. Ezek, valamint a 10 000 méter fölött száguldó repülőgépek és a már több mint 2000 felrobbantott atombomba elpusztították az ózonpajzs egy részét. (Ez az ózon semlegesítette eddig a Nap káros sugarait.) A szennyezett levegő részecskéit a savas eső a talajba juttatja. A permetezés, a műtrágyázás, a vegyipar szennye és a radioaktív atomhulladék megfertőzi talajvizeinket, közömbösítve az egészségünkhöz szükséges ásványok hatását. Mindez együttesen tönkreteszi immunrendszerünket. Így kezdődik lassú elkorcsosulásunk. Elérkezett az a történelmi pillanat, amikor: ha eszünk, az étel megfertőz minket, ha nem fogyasztjuk el a táplálékot, éhen halunk.
- Hogyan törhetünk ki ebből a bűvös körből?
- A megoldás a víz nukleáris energiájának hasznosítása. Kidolgoztam egy olyan eljárást, amely a vizet használja erőforrásként. A víz tehát az az üzemanyag, amelyből korlátlanul használhatunk, mert elegendő van belőle bolygónkon, s amely úgy ég el, hogy nem szennyezi, nem fertőzi, hanem éppen ellenkezőleg: tisztítja a levegőt.
- Kedves gróf úr; most valami olyat mondott, amivel még a mesékben sem találkozik az ember...
- Amiről szóltam, az nem mese, hanem valóság. Olyannyira az, hogy találmányomat Németországban, a világ talán legszigorúbb szabadalmi hivatalában már 1992. november 5-én elismerték és elfogadták. Megjegyzem: Németországban a találmányok újdonságát, gazdasági és tudományos vizsgálatát egy 650 főből álló tudós társaság végzi, amely szükség esetén más kutatóintézeteket is bevon. Ugyanakkor eljárásom leírását a világ minden plazmakutató és -gyártó intézményének megküldték, hogy azok - ha kell - megtámadhassák a patentet. (Hátha tévedett a Német Szabadalmi Hivatal.) 1993. március 3-án írásbeli értesítést kaptam, hogy találmányommal szemben nem merült fel elfogadható ellenvetés. Ez azt jelenti, hogy a világon senkinek sincs joga kétségbe vonni szabadalmam tudományos értékét, gazdaságosságát, használhatóságát! Beigazolódott, hogy a víz a világ legegyszerűbb, legtisztább, leggazdaságosabb üzemanyaga.
- Milyen elven működik a találmánya?
- Most az ún. atomkorszakban élünk, és ez az időszak az atomok feltörésének, a plazmának, az anyagi szerkezet alkotóelemekre bontásának, a roncsolásnak a kora. Miközben ezeket a roncsoló folyamatokat tanulmányoztam, rádöbbentem, hogy a víz is plazmásítható, így elégethető üzemanyaggá válik. A jövőben a szénhidrogén származékok helyett a vizet tankolják fel az autók meg az egyéb gépek, és az égés végterméke ismét a víz lesz! Találmányom szükségtelenné teszi az atomerőművek további üzemeltetését; a vízhajtású repülőgépek elősegítik majd az ózonlyuk feltöltését, megakadályozva az éghajlati és környezeti katasztrófát; a földgáz-üzemelésű berendezések átépítése olcsó fűtést és hőfejlesztést biztosít.
- Ez a korszakalkotó szabadalom még mindig csak papíron létezik.
- Ha úgy döntöttem volna, hogy eladom a patentet, akkor a német haditengerészettel 1998. szeptember 16-án megköthettem volna az üzletet, de nem tettem, mert az a célom, hogy a találmányból a hazám, Magyarország húzzon hasznot, nem is akármilyet. Szeretném, ha végre nem kiáramolna Magyarországról a pénz, hanem oda folyna be, mert ez az új magyar jövő feltétele. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az energia árának növelésével drágulnak az élelmiszerek és az iparcikkek is. A világban azért van óriási ipari fejlődés, azért vannak háborúk, azért folyik a gyilkolás, hogy a győztesek birtokolhassák az energiát. A szenvedő mindig a kisember lesz, a nyertes az üzletember, a kereskedő és rejtőző segítőik. Az ingyen "energiaforrás", tehát a találmányom a Német Szabadalmi Hivatal megállapítása szerint "működik, és minden eddig technológiai eljárást felülmúl szakterületén; előállítása olcsó; gazdasági hozadéka óriási, és kereslet mutatkozik iránta a világpiacon." Az okirat gyártásra jogosít.
- Ön Magyarországon 2000-ben létrehozta a Vízenergia Alapítványt.
- Tekintve, hogy a szabadalmam iránt nem érdeklődött egyik jelentős otthoni intézmény sem, elhatároztam, hogy használt németországi autók vízüzemre való átépítésével kezdjük el Magyarországon a találmány megvalósítását, s az így nyert pénzből fokozatosan fejlesztünk. Az alapítvány így próbálja áthidalni a kezdeti gazdasági nehézségeket, de reménykedünk az állami támogatásban is, igényt tartunk a magyar lakosság, a cégek és vállalkozók adakozására, hiszen ez mindnyájunk ügye! A patentírozott találmány él! Ez az új évezred lehet a bukásunk, de lehet a dicsőséges magyar felemelkedés, az újabb felvirágzás is! Találmányom sorsa a magyar nemzet döntésén múlik!
A Vízenergia Alapítvány postacíme:
1088 Budapest, Rákóczi út 53.
A számlaszám:
Budapest Bank Rt.
1072 Budapest, Rákóczi út 40.
10100716-41123700-00000006
A feladatot Istentől kaptam
- Vajon ki az az ember, aki jobban szereti hazáját, mint önmagát? Aki rég multimilliomos lehetne, s aki mégis a tövises utat járja türelemmel? Aki olyan horderejű találmánnyal ajándékozta meg népét s vele együtt az emberiséget, amely a világtörténelemben is ritkaságszámba megy?
- A felvidéki Harkácson, a mai Szlovákia területén születtem 1941. február 14-én. (A falu Gömörben, Tornalja közelében fekszik.) A magyarságomhoz mindig ragaszkodtam; ugyanúgy, mint őseim és szüleim. Az őseim csak magyar vérű királyoknak, királynőknek engedelmeskedtek. Mátyás király volt az utolsó olyan király, akinek a döntését ellenvetés nélkül tudomásul vették. A haza, a magyarok védelme mint törvény állt előttük. Harcoltak a mongolok, a tatárok, a törökök, a németek, a Habsburgok hódításai ellen. Magyarnak születni hivatás és mi betöltöttük - még vér árán is - ezt a hivatást.
- Mikor hagyta el szülőfaluját?
- Sajnos korán. Tombolt a háború, édesapám hadifogságba került a volt Szovjetunióban, bennünket pedig a háború után kitelepítettek Csehországba. Gyermekfejjel láttam, hogyan bántak a sorstársaimmal vagy a szökevényekkel. A szétvert, véres fejek, a magyarok lelövöldözésének látványa, a megalázó bánásmód keserű élmény volt életem kezdetén. Első osztályba a csehországi Vimperkben jártam. Tanítás után az utcán igyekeztünk ikertestvéremmel együtt "visszaadni" tanulótársaimnak azt a verést, amit ők a kitelepítéskor a magyarokra mértek. A korábbi élmények miatt fel-felsírtam álmomban, de nappal verekedtem. Akkor hatéves voltam. Édesapámat betegen hazahozták Budapestre, s ő a vöröskereszt útján megkerestetett minket. 1947 Mikulás estéjén átszöktünk Magyarországra - Dunabogdányban telepedtünk le. Édesapa mesélt a háborúról, ahol az első vonalban harcolt, mesélt a fogolytáborok borzalmairól is. Úgy vezette a katonáit, hogy a rábízottak egyike sem halt meg. Okos, jó tiszt volt! Mi, gyerekek példaképeket választottunk a magyarok nagyjai közül - nekem édesapám volt a példaképem. Magyarországon osztályidegenek lettünk, akiket "népnyúzó fasisztáknak, a dolgozó nép ellenségének" tartottak. A megbélyegzetteket elhurcolták az "ávósok". Mindig éjjel volt "begyűjtés" - ezt az újkori történelemben "csengőfrász"-nak nevezik. Bujkáltunk, menekültünk, hogy ne találjanak otthon bennünket.
- Hol végezte iskoláit?
- Az osztályidegenek nem folytathattak gimnáziumi vagy egyetemi tanulmányokat. Villanyszerelő lettem, majd tényleges katonai szolgálatra vonultam be. Egy "építő" századhoz kerültem; utakat építettünk, árkot ástunk az új erődök részére. Rendfokozatom nem volt, mégis tizenöt évvel később behívtak katonának. Megérdeklődtem, hogy miért, és megtudtam, hogy "Brezsnyev elvtárs elrendelte: segítenünk kell a vietnami elvtársakat a második vietnami-kínai háborúban." (Előzőleg katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítettek, mert a régi, katonaságnál elszenvedett balesetem miatt műteni kellett a lábamat, ám a hazámért félholtan is harcoltam volna. Így azonban kivándoroltam Németországba.) Tanulmányaimhoz visszatérve: leszerelésemkor a GANZ Villamossági Művek forgógép-próbatermébe szerződtem - nagyon alacsony bérért, mert megígérték, hogy a munka mellett tanulhatok. A Bláthy Ottó Erősáramú és Általános Gépipari Technikum esti tagozatán végeztem. Németországban programozott (számítógépes) vezérléstechnikát tanultam. Ezt a szakterületet ipari robotvezérlésnek, tervezésnek, építésnek, programozásnak is nevezik. Egyéb számítógépes programozásból még nyolc különböző vizsgán álltam helyt, de megszenvedtem, mert magyar-német műszaki szótárainkból hiányoznak az efféle tudományos kifejezések.
- Hogyan alakult a sorsa Németországban?
- Amikor Németországba kerültem, még nem tudtam a nyelvet, ezért egy gumigyárban segédmunkásként dolgoztam. Fél év alatt elég jól megtanultam németül, és akkor felvettek egy másik céghez villanyszerelőnek. Innen három nap múlva Münchenbe, a SIEMENS AG-hez kerültem, ahol egyre több szakmunkát kaptam; már a telefonközpontok bekötéseit, majd a vezetők irodáiban a telefonokkal kapcsolatos szereléseket végeztem. Amikor gazdasági okok miatt elbocsátások voltak a SIEMENS-nél, rám is sor került. Ekkor a hatóság és a munkahivatal - mind idegennek - megtiltotta, hogy "jövedelmet hozó tevékenységet" folytassak. Bevonták a munkaengedélyemet, ezért alkalmi munkákból éltem mindaddig, amíg a "menekült" státust megkaptam. Előzőleg azt is megtiltották, hogy München városát elhagyjam.
- Mit talált fel előzőleg?
- Egy olyan védelmi rendszert, amely kizárja, hogy a vezetékekben vagy a fogyasztókban elektromos tűz vagy rövidzárlat keletkezhessen. Rövidesen ezt is gyártani fogom.
- Hogyan lett Önből feltaláló?
- Egyszer - még mint általános iskolás - meglátogattam a nővéremet a Magyar Államvasutak Anyagvizsgáló Intézetében, s ott megláttam egy nagy, vastag, meghajlott vaslemezt. Megkérdeztem az ismerős mérnököt: "Milyen lemez ez?" "Ez egy mozdony kazánlemeze; a gőz vetette szét" - felelte. Én viszont úgy véltem, hogy az bizony nem a gőz lehetett, hiszen az kisüvíthet a szelepeket, hanem a durranógáz robbanhatott föl. Csak hát erről szégyelltem beszélni. Magyarországon számos újítást vezettem be a munkahelyemen, de azokat nem lehetett akkortájt szabadalmaztatni, mert a szabadalom a párt szemében "kapitalista magántulajdon"-nak minősült.
- Mikor kezdte foglalkoztatni nagy találmányának gondolata?
- A hatvanas években jutott eszembe először, hogy az autókat át kellene építeni gázüzemre, de a szakemberek lehurrogtak. Később Münchenben séta közben valamelyik kirakatban megpillantottam egy kiállított autót, amelyik gázpalackkal működött. Kértem az ismertetőből, s hazavittem. Egy alkalommal, amikor magyar társaság volt nálam vendégségben, elmeséltem, hogy már létezik gázpalackkal működő gépkocsi, és megmutattam a tájékoztatót. Mivel én előzőleg ismét a hidrogéngáz-meghajtáson törtem a fejem, bejelentettem a vendégeimnek, hogy én vízzel fogom az autómat működtetni. (A vízbontásra gondoltam.) Azt hitték, viccelek. Nekiálltam és kiszámítottam, mennyi energiára lenne szükségem ahhoz, hogy az autót kellő mennyiségű, vízbontással nyert hidrogéngázzal lássam el. Egy ideig azzal foglalkoztam, hogyan tudnám a gépkocsi energiaszükségletét csökkenteni, s ekkor jöttem rá arra, hogy igenis lehetséges a vizet üzemanyagként használni, plazmás állapotában. Összeszedtem az atomfizikára és a plazmafizikára vonatkozó szakirodalmat, hogy bővítsem a tudásomat. Egy idő után olyan jártasságra tettem szert ezeken a szakterületeken, hogy rádöbbentem, meg tudom valósítani az elképzeléseimet. Amikor a számításaim igazolták a feltevésemet, azt hittem, megőrülök. Még számomra is hihetetlen volt, hogy ez létezhet, s hogy éppen én találtam meg a megoldást! Félrelöktem számításaimat, aztán újra kezdtem az egészet. Más módszerekkel is ugyanarra az eredményre jutottam. Elkészítettem hát a beadványomat harminchat gépelt oldalon, és 1985. augusztus 1-jén átadtam a Német Szabadalmi Hivatalnak. Ezt követően Kohl kancellárnak is elküldtem a leírást azzal, hogy szerintem ez a jövő. Arról ábrándoztam, hogy ha a találmányom zöld utat kap, megteremten Nyugaton azt az erős gazdasági alapot, amely tönkreteszi a Kádár-rezsimet. Csakhogy akkoriban úgy festett a helyzet, hogy soha többet nem térhetek vissza a hazámba.
- Mit szólt Kohl kancellár a találmányához?
- Elküldte a leírást a szövetségi technológiai miniszternek, a miniszter pedig az atomkutató intézetbe továbbította. 1986 májusára sorozatgyártásra alkalmas állapotba került a "Wasser-elektro" autó, nekem pedig azt írták, hogy sokba kerülne a hidrogén előállítása; tehát nem arra válaszoltak, hogy működőképes-e a szabadalmam vagy sem! Az autót azóta se gyártják, mert a szabadalom az enyém. A Német Szabadalmi Hivatal s a Plazmakutató Intézet is megtámadott, gúnyos leveleket kaptam, hogy elvegyék a kedvemet az egésztől. Azt is írták, hogy az "örökmozgót" akarom megvalósítani. Én azonban nem adtam fel a tervem, mert számításaim a fizikai, kémiai és matematikai törvények alapján készültek. Az nem lehet, hogy rosszak lennének a képletek - gondoltam. A szellemi csata csúcspontja 1990 és 1992 között volt, amikor arra akartak kényszeríteni, hogy vonjam vissza a találmányomat: "Vonja vissza a beadványát! Mit akar ön ezzel a találmánnyal, hiszen ön csak egy magyar! Adjon be egy másikat, azt azonnal elfogadjuk!" Erre azt válaszoltam, hogy: "Nem vonom vissza! Most mondta, hogy én csak egy magyar vagyok! Egy magyar agy így működik! Mindegy, hogy mit csinálok, mindig EZ lesz belőle!" Ezt követően került sor a próbatermi vizsgálatokra, melyeket a szabadalmi hivatal plazmafizikusokkal végeztetett el. Minthogy a rendszer működött, 1992. november 5-én elismerték, hogy az elképzelés életképes és elfogadták.
- Végre sor kerülhetett a magyarországi utazásra is.
- Vízum kellett ahhoz, hogy beutazhassak a saját hazámba és találkozhassak néhány politikussal. 1992-ben és '93-ban összesen hat hónapot kilincseltem nagy nevű nemzetvezéreinknél. Dr. Zacsek Gyula országgyűlési képviselő sietett a segítségemre; az ő révén kerültem kapcsolatba dr. László Jenő államtitkárral, a hadiipar elnökével, aki 1993 szeptemberére tűzte ki a modellek építésének idejét. Sajnos a NATO-tagságunk miatt májusban megszűntették a magyar hadiipart, így a fejlesztést is.
- Tisztelt gróf úr; honnan a türelme, a nyugalma, az ereje az újabb és újabb tárgyalásokhoz? Lassanként több energiát igényel a találmány magyarországi hasznosításáért folyó küzdelem, mint amennyibe szabadalma kidolgozása és elfogadtatása került...
- A feladatot Istentől kaptam, s azt elvégzem. Találmányom a magyar nemzet tulajdona, én csak rendelkezem vele, őrzöm, amíg bírom. Majd az Isten eldönti, hogy mi legyen vele, ha a nemzetem nem tart rá igényt. Én az életemet tettem fel erre az ügyre, rajtam semmi nem múlik. Minden pénzemet a hazára költöttem. A gyártáshoz azonban újabb befektetés szükséges, ezért a tőkeerős "hirtelen gazdagokkal" kellett tárgyalnom, akiket elsősorban a patent használati jogának megszerzése érdekelt. Céljuk elérése érdekében a legkülönbözőbb trükköket, ámításokat agyalták ki, csapdákat állítottak föl. Közben a kormány megvizsgáltatta magyarországi egyetemi tanárokkal és tudósokkal a szabadalmamat, s mert a vélemény pozitív lett, ígéretet kaptam a fejlesztés anyagi támogatására. Ha ez valóra válik, gazdag lesz a nép és ígéretes a magyar jövő!